SZOLGÁLTATÁSAINK

A kávé világhódításának útját misztikus történetek, népszerű legendák lengik körül, mivel viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn a történelem során, amely hitelesen igazolná a pontos eredetét. Többféle – sokszor rejtett igazságokat tartalmazó – történet is született az évszázadok során, ami még inkább különlegessé teszi a „fekete levest”.


„Fekete, mint az ördög, forró akár a pokol, tiszta, mint egy angyal, édes, mint a szerelem."

Talleyrand, francia diplomata

A legnagyobb valószínűséggel Abesszínia - a mai Etiópia – területe a kávécserjék eredeti hazája. Kaffa város körül még ma is találkozni lehet vadon növő cserjékkel, amelyek elérhetik a 12 méteres magasságot. Az egyik legnépszerűbb monda is ehhez a helyszínhez, valamint egy Khaldi nevű kecskepásztorhoz, és az Ő felfedező természetű kecskéihez köthető. A legeltetés alatt a kopár homokdombokon hamar elfogyott a gyér növényzet, ezért Khaldi jószágai felmásztak a meredek sziklákra, hogy a hasadékokban talált bokrokkal csillapítsák éhségüket. Amikor visszatértek az állatok a karámjukba, feltűnt a pásztornak, hogy a kecskék rendkívül élénkek, s ahelyett, hogy lepihennének, mint máskor, most ugrálnak, mekegnek, hajszolják egymást. Másnap Khaldi követte a legelésző kecskéket, hogy kiderítse minek köszönhető ez a jelenség, és egy addig ismeretlen, piros és zöld bogyókkal teli növényt talált, amelyet élvezettek fogyasztottak a jószágok. Khaldi úgy döntött, kipróbálja ő is, és hamarosan eufórikus állapotba került. Tapasztalatait megosztotta a közeli kolostor szerzeteseivel, akiknek gondot okozott, hogy az éjjeli imádkozás alatt folyamatosan éberen tudjanak maradni. A szerzetesek kaptak az alkalmon, és a kolostor udvarán tűz fölött szárították a gyümölcsöt, majd ezt követően a babszemeket, forró kövekre tették, hogy a szikkadás után porrá törhessék őket. Utána a fekete port forró vízbe szórták. Hirtelen egy eddig ismeretlen és elbűvölően finom illat töltötte be a levegőt. Kíváncsian kortyolgatták a zavaros, barna italt, és hamarosan azt tapasztalták, hogy hallatlan frissesség árad szét tagjaikban, szemükből eltűnik az álmosság, s olyan világosan tudnak gondolkodni, ahogy eddig csak nagyon ritkán.

 
A kávé, mint kedvelt ital csak párszáz évvel felfedezése után honosodott meg a Vörös-tenger másik partján, Jemenben. A legtöbb forrás ide vezeti vissza a kávéfogyasztás élettörténetét. Pontosan nem lehet tudni, hogyan került át Arábiába, de onnan szigorúan megtiltották a kivitelét, csakhogy már akkor sem lehetett minden zarándok mellé rendőrt állítani. A tiltott gyümölcs - az első emberpár óta a legédesebb - a legenda szerint Baba Budan szúfi szerzetesnek köszönhetően szökött meg a területről. Az ország ekkoriban még uralta a kávétermesztést és kereskedelmet. A leszüretelt kávét feldolgozták, a magokat csírátlanították és így kereskedtek vele. Baba Budan Mocha kikötőjében ismerkedett meg a kávéval, majd a Mekkába vezető zarándoklaton a kávépörkölés és fogyasztás szokásaival. Mielőtt visszatért szülőföldjére (Indiába) hét élő kávészemet csempészett ki az országból. Hogy miért pont 7 szemet? A szent küldetéshez szent számok járnak, és az iszlám vallásban a hetes szám szentként/szenteltként van kezelve. Nem is csoda, hogy sikerrel járt a „szöktetés”.


Egyes mondák a kávé népszerűsítését Mohamednek, az iszlám vallás megalapítójának tulajdonítja. A hagyomány szerint egy alkalommal, amikor súlyos betegen feküdt az ágyán, megkönyörült rajta Allah, és Gábriel arkangyallal küldött neki egy gyógyító italt, amely fekete volt, mint a Kábakő Mekkában. Ez a "qahwa" (izgató) Mohamedbe ifjú erőt öntött, olyannyira, hogy az ital elfogyasztása után képes volt negyven férfit kiemelni a nyeregből, majd ugyanennyi nőt megismertetni a szerelemmel.


A kávéital elterjedése összefügg az iszlám terjedésével Észak-Afrikában, Dél-Európában és Dél-Ázsiában, valamint 1300 körül az oszmán birodalom terjeszkedésével is. Mivel a próféta megtiltotta híveinek a bor élvezetét, ezért a kávé kiemelkedő szerephez jutott az iszlám kultúrában. Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg II. Szulejmán alatt az első kávéház. A keresztény Európában Velence ismerte meg elsőnek a kávét 1615-ben. Rögtön akadtak ellenzői az egyházi körökből. A fanatikusok felszólították VIII. Kelemen pápát, hogy az "ördög italát" helyezze egyházi átok alá, hiszen az iszlám is tiltja a bor élvezetét híveinek. A pápa erre nem volt hajlandó, mert maga is kitűnő italnak tartotta a kávét, olyannyira, hogy állítólag ezt mondta róla:


„Ha az ördög itala ennyire finom, inkább csőbe kellene húznunk és meg kellene keresztelnünk."


A "qahwe", "kahwe" bizonyíthatóan arab szavak, amelyekkel európai utazók találkoznak Arábiában, sőt a törökök is a "kahwe" szót vették át és terjesztették el az oszmán birodalomban. Ebből ered a mi kávé szavunk is, ellentétben más európai nyelvekkel, amelyek a latin coffea szót vették át, és használják saját kiejtésük és helyesírásuk szerint. Az említett arab szavak eredeti jelentése bor volt, és valószínűleg azért vitték át jelentését a kávéra is, mert hasonló élénkítő, hangulatjavító hatása volt.
Az 1600-as években az olasz, német, francia, holland kereskedők egymással versenyezve igyekeztek meghonosítani a növényt a tengerentúli gyarmatokon. A versenyfutást Hollandia nyerte, így ők lettek az első európaiak, akik kereskedni kezdtek a kávéval. Megalakult az első európai kézben lévő ültetvény, mely nagyon gyorsan követőkre talált. A hollandoknak köszönhetően jutott el Franciaországba a kávé, miután egy kávécserjét ajándékoztak XIV. Lajosnak, aki szenvedélyes kávészerető hírében állt. Ezt a bizonyos 1,5 méteres fácskát botanikus kertbe szállították, és nyomon követhetően ez lett az őse a legtöbb francia gyarmaton termesztett kávának. 1715-ben Bourbonba is szállítottak kávénövényeket, amelyek révén az ország hamarosan kávéexportőrré vált. Egyetlenegy növénynek köszönhetően a kávétermelés terjeszkedni kezdett. De ugye van egy kis hiányérzetünk? Igen, ezen az állomáson is van egy legendás történet.
Állítólag az ebből a kávécserjéből származó első hajtások egy francia nemes, Gabriel Mathieu de Clieu által jutottak el Martinik szigetére 1720-ban. „A történelem ismétli önmagát” – szokták mondani, Clieu kapitány is kénytelen volt megszöktetnie a kávét a karib-tengeri szigetre, mivel a francia hivatalnokok nem engedték, hogy elszállítsa a növényt. A hosszú hajóút sok megpróbáltatással volt kikövezve: tunéziai kalózok támadták meg a hajót, kifosztották a legénységet, több viharba is belekeveredtek, sőt egy féltékeny tiszt, szándékosan megkárosította a palántát (letépte a leveleit). De Clieu kapitány az életét is kockára téve, az utolsó pár liter ivóvízét is a kávéhajtások táplálására szánta, de mindezt nem hiába tette: partot ért az életképes növény. Sajnos a „kávélovag” már nem élte meg az első kávészüretet, de az elültetés után több évvel már 20 millió cserje népesítette be a területet.


„A kávé kétkedővé, komollyá, és filozófussá tesz minket.”

Jonathan Swift


Az 1700-1800-as években Dél-Amerika több országa is megismerkedett a kávétermesztés művészetével. Közülük is kiemelkedik Brazília, aki manapság a világ legnagyobb kávétermelője, ami nagyban meghatározza az ország gazdaságát. Az itteni első kávébab története is beleillene egy James Bond filmbe. Colonel Francisco de Melo Palheta hadnagyot Brazília uralkodója egy határvita rendezése érdekében küldte el Francia Guyanaba, ahol „közvetlen viszont” alakított ki a guyanai kormányzó feleségével. A kormányzó neje búcsúajándékként titokban Palhetának adott egy pár hajtást a kávécserjéiből, amik a brazil ültetvények alapját jelentette. Brazíliából jutott el a kávénövény Hawaiira, ahol a mai napig folyik a kávétermesztés, az USA egyetlen termőhelyén.


A kávénövény terjedése mellett többféle kávézási kultúra is kialakult, amelyek bár sok szempontból különbözőek, az alap cél mindnél megegyezik: élvezni a kávé adta mindennapi luxust. Mindazonáltal egy kávékultúra kiemelkedik közülük: az espresso, vagy olasz kávétechnológia.

A presszógépet a XIX. század végén fejlesztették ki Itáliában, amikor az eszpresszó, vagyis a kis csészényi sötét és erős kávé divatba jött. Az olasz "espresso" expresszt (gyors, sürgős) jelent, ami készítésének rövid időtartamára vonatkozik. Az egyre gyorsabb életvitel „megkövetelt” egy gyors kávékészítési módot, ahol a gyorsaság mellett a magas minőség is folyamatosan tartható. Találékony elmék hamar felfedezték, hogy a gép által termelt gőzt - ezt préselték át az őrölt kávén - a kávéba öntendő tej melegítéséhez is fel lehet használni. A gőz hatására a tej felületén finom hab képződik, amely a kávéba öntve földbarna színű habként jelenik meg, vagyis olyan a színe, mint a kapucinosok (szerzetesrend) csuklyás kámzsájáé. A cappuccino (kapucíner) "kis kapucinos"-t jelent, innen kapta a nevét.

1945-ben Achille Gaggia olasz feltaláló olyan új rendszerű presszógépet konstruált, amely már nem gőzzel működik, hanem forró vizet présel át magas nyomással a finomra őrölt kávén. Ezzel az eljárással lehet a legrövidebb idő alatt a legtöbb aromát kinyerni a kávéból, így válik az eszpresszó olyan hallatlanul finom itallá.


A tökéletes eszpresszóhoz természetesen nem elég a friss és kitűnő keverék, hanem megfelelő presszógép is kell hozzá. Ma már bő választék áll az igényes kávéélvezők rendelkezésére olyan gépekből, amelyeknél összhangban van a funkció, az esztétika, és a felszereltség.  


„Nincs a világon olyan probléma, amit ne oldana meg egy csésze kávé!”

Beck Tamás