A kávé » Kávéházi viccek


Egy anekdota...

Csortos Gyula, a II. világháború előtti magyar filmgyártás legendás színésze legtöbbször a New York kávéházban ebédelt. Egy alkalommal, miután leült az egyik asztalhoz, rémülten rohant hozzá a főpincér:
- Művész úr! Elnézést, ez az asztal foglalt.
- Akkor vigyék el! - mondta a színész, és nem mozdult helyéről.
Kedvenc csemegéje volt a rák. Megrendelte. De - mint ismeretes - a rák ollója a java, a többi nem ér semmit. Megérkezett a rák, de egyik ollója hiányzott. Csortos hívta a pincért, és szótlanul rámu-tatott az olló helyére. A pincér dadogni kezdett:
- Igen... látom, művész úr, vagyis... nem látom, mert hiányzik. Igen, határozottan hiányzik az egyik ollója, de mi erről nem tehetünk. Tetszik tudni, ezek a rákok vadállatok, vérengzőek, állandó harcban állnak egymással. Persze... az ollójuk a fő fegyverük, vagyis más fegyverük nincs is... Na már most, a helyzet nyilván az, hogy ez a rák, harc közben - valószínűleg egy nőstényért törhetett ki a küzdelem -, elvesztette az ollóját.
Csortos szótlanul végighallgatta a pincért, majd így szólt:
- Jó. Értem. Akkor hozzák ide nekem a győztest.

Két idegen férfi egy kávéházi asztalnál egymás mellé kerül és diskurálni kezd. így szól az egyik:
- Nekem az esküvőnk előtt semmiféle intim kapcsolatom nem volt a feleségemmel. És magának?
- Hm. Sejtelmem sincs. Szabadna tudnom a hölgy lánykori nevét?

Két skót kártyázik a kávéházban. Az egyik elveszít öt pennyt. Sokáig kotorászik a zsebében, majd félénken így szól:
- Te, McGregor! Nincs nálam pénz.
- Micsoda? - rivall rá a barátja. - Nincs nálad pénz? Pénz nélkül be mersz ülni a kávéházba? Hát akkor én most miből fizetem ki, amit fogyasztottam?

A kávéházi asztalnál dicsekszik Tóth:
- A feleségem valóságos szakácsművész! Minden nap új nevet talál ki ugyanannak az ételnek!